Amikor a vevő nem a Google-t kérdezi, hanem egy asszisztenst

Sok cégnél most jelenik meg egy újfajta megkeresés. Az érdeklődő már ismeri a szakkifejezéseket és a lehetséges megoldásokat. Olyan kifogásokkal jön, amiket senki nem mondott neki. És fogalma sincs, honnan hallott rólad.

Nem is fogja tudni, mert egy asszisztenssel beszélgetett, nem egy weboldallal.

Miért kavarja ez össze a riportot

A klasszikus mérés kattintásokra épül. Ha nincs kattintás, a látogatás vagy közvetlen forgalomként jelenik meg, vagy egy hivatkozó oldalról, ami semmit nem árul el az előzményekről. A vevő elvégezte a kutatás nyolcvan százalékát, de nálad ennek nincs nyoma.

Ennek két látható következménye van. Az egyik, hogy nő a márkanevedre érkező keresések száma, pedig semmit nem tettél érte. A másik, hogy az első hívások rövidebbek és mélyebbek lesznek.

Egyik sem hiba. De ha az attribúciós riportod alapján osztod el a költést, épp arra a szakaszra jut majd kevesebb pénz, amelyik a döntést előkészítette.

Mit tehetsz

Kérdezd meg őket. A legrégebbi módszer, és még mindig a legjobb. Tegyél egy mezőt az űrlapra: „Honnan hallottál rólam?” Nem lesz teljes, de a nagyságrendet megmutatja, és ezt semmilyen platform nem tudja megmondani helyetted.

Figyeld jelzésként a márkanevedre érkező kereséseket. Ha nő a számuk, miközben nem hirdettél többet, akkor valahol beszélnek rólad. Ez nem hiúsági mutató, hanem előrejelzés.

Ne vágd le azt, amit az attribúció nem mutat ki. A legkényelmesebb hiba, ha csak abba fektetsz, ami a riportban szépen kimutatható. A nagy márkák ezt évtizedek óta tudják, most csak új formában jön elő újra.

Írj olyan tartalmat, amit egy gép is vissza tud mondani. Ha az anyagaid konkrétak és ellenőrizhetők, idézni is lehet őket. Ha csak hangulatot adnak, nem.

Mi következik ebből a gyakorlatban

Az attribúció nem romlott el. A vásárlási út egy szakasza olyan helyre költözött, ahol nincs mérőóra. Ilyenkor nem jobb attribúciós modellt kell keresni. Meg kell kérdezni az embereket, és a teljes bevételt kell nézni, nem csak azt a részt, amit hozzá lehet rendelni valamihez.