Amikor a vevő nem a Google-t kérdezi, hanem egy asszisztenst

Van egy új típusú megkeresés, amit sok cég most kezd látni. Az érdeklődő már tudja a szakkifejezéseket. Ismeri a lehetséges megoldásokat. Kifogásokkal jön, amiket senki nem mondott neki. És fogalma sincs, hogy honnan hallott rólad.

Nem is fogja tudni. Egy asszisztenssel beszélt, nem egy weboldallal.

Miért zavarja ez össze a riportot

A klasszikus mérés kattintásokra épül. Ha nincs kattintás, akkor a látogatás vagy közvetlenként érkezik, vagy egy hivatkozó oldalról, ami nem magyarázza el az előzményt. A vevő elvégezte a kutatás nyolcvan százalékát, és nálad ez a rész nem hagy nyomot.

Ennek két látható következménye van. Az egyik, hogy a márkanévre futó keresések nőnek anélkül, hogy bármit tettél volna. A másik, hogy az első hívások rövidebbek és mélyebbek lesznek.

Egyik sem hiba. De ha az attribúciós riportod alapján osztod a költést, akkor pont azt a szakaszt fogod alulfinanszírozni, ami a döntést előkészítette.

Amit tenni tudsz

Kérdezd meg őket. A legrégebbi és még mindig a legjobb módszer. Egy mezőt tegyél az űrlapra: honnan hallottál rólam. Nem lesz teljes, de a nagyságrendet megmutatja, és ezt semmilyen platform nem tudja megmondani helyetted.

Figyeld a márkanévre futó keresést, mint jelet. Ha nő, miközben nem hirdettél többet, akkor valahol beszélnek rólad. Ez nem tetszés, hanem előrejelzés.

Ne vágd le azt, ami nem attribuálható. A legkényelmesebb hiba az, hogy csak abba fektetsz, ami a riportban szépen kimutatható. Ez a nagy márkák évtizedes tanulsága, most csak egy új formában jön vissza.

Írj olyan tartalmat, amit egy gép is meg tud ismételni. Ha az anyagaid konkrétak és ellenőrizhetők, akkor idézhetők. Ha csak hangulat, akkor nem.

A gyakorlati következtetés

Nem az attribúció romlott el. Az történt, hogy a vásárlási út egy szakasza olyan helyre került, ahol nincs mérőóra. A helyes válasz nem az, hogy jobb attribúciós modellt keresünk, hanem hogy megkérdezzük az embereket, és a teljes bevételt nézzük, nem csak a hozzárendelhető részt.