A gépi licitálás felnagyítja a hibás adatot, nem elnyeli

Sokan biztonsági hálónak tekintik az automatizálást. Úgy gondolják, hogy ha a rendszer okos, majd kiszűri, ha valami nem stimmel.

Pontosan az ellenkezője történik.

A kézi licitálás lassú volt, ezért megbocsátó. Ha rossz jelet adtál neki, akkor is csak annyit tett, amennyit beállítottál. A gépi licitálás viszont nem lassú. Ha azt mondod neki, hogy egy hírlevél-feliratkozás ugyanannyit ér, mint egy ajánlatkérés, napokon belül az egész költést a könnyebben elérhető cél felé tolja. Ez nem hiba: pontosan azt teszi, amit kértél.

Ezért nem mindegy a sorrend

Ha rossz a mérés, az optimalizálás nem javít a helyzeten, csak felgyorsítja a bajt. Először az adat, utána a licit. Ez nem elméleti kérdés: ezen múlik, hova megy a következő havi költés.

Amit még ma ellenőrizhetsz

Nézd meg, mi számít elsődlegesnek. Ha az elsődleges konverziók között minden ott van, amit egy látogató megtehet, a rendszer a legkönnyebbre fog optimalizálni. Ami nem üzleti eredmény, legyen másodlagos.

Vess össze két számot. A hirdetési fiókban látott konverziószámot és a CRM-ben vagy a webshopban szereplő valódi rendelésszámot, ugyanarra a napra. Ha a fiók többet mutat, valahol duplán számol, és a ROAS, amit riportolsz, nem létezik.

Kérdezd meg, mennyit ér egy konverzió. Ha a rendszer szemében minden konverzió ugyanannyit ér, nem tud a nagy megrendelés felé menni, mert nem tudja, melyik az.

Nézd meg a konverziós ablakot. Ha a vevők valójában hat hét alatt döntenek, a harmincnapos ablak levágja a végét, és a legjobban működő kampányaid gyengébbnek látszanak, mint amilyenek.

Mit jelent ez a gyakorlatban

Az automatizálás nem kiváltotta a szakértelmet, hanem máshová tette. Régen a licit beállítása volt a munka. Ma az, hogy a rendszer jó jelet kapjon, és valaki észrevegye, ha nem kap.

Ha nem vagy biztos benne, hogy a fiókod adatai megbízhatók, a legdrágább, amit tehetsz, hogy növeled a költést. Előbb nézzük meg, mit lát a rendszer.