A termékadat ma már licitálási bemenet, nem adminisztráció

A termékadat sokáig karbantartási feladat volt. Valaki egyszer felrakta a feedet, működött, és utána évekig rá sem nézett senki.

Ez addig belefért, amíg a hirdetést kézzel vitted. Te döntötted el, mire jelenj meg, a termékadat csak leírta, mit adsz el.

Ma a rendszer a termékadatból dönti el, hogy egyáltalán mikor és kinek jelenj meg. A feed így már nem karbantartás, hanem stratégia. Csak a legtöbb cégnél a felelősség nem ment vele.

Miért ez az egyik utolsó igazi eszközöd

Ha a licitet, a célzást és a hirdetések elhelyezését a rendszer viszi, kevés dolog marad, amivel érdemben befolyásolni tudod az eredményt. A bemenetek maradnak, és ezek közül a termékadat a legkonkrétabb.

Ha a cím pontos, a kategória helyes, a készlet valós, és az attribútumok ki vannak töltve, a rendszer meg tudja találni a valódi vevőt. Ha bármelyik hiányzik, tippel, és a te pénzedből teszi.

Négy dolog, ami a legtöbbször megéri

A cím szerkezete. Márka, terméknév, aztán a legfontosabb szűrhető tulajdonság. Ne kulcsszavakat halmozz, hanem azt írd bele, amit a vevő tényleg beírna.

Valós idejű készletadat. Ha egy nem kapható termékre költesz, az nem optimalizálási kérdés, hanem kidobott pénz. Ráadásul a felhasználó bizalmát is elveszi.

A kizárások. Nem minden termék való hirdetésre. Ha kiszűröd a túl kis árrésű vagy visszaküldésekkel terhelt tételeket, az gyakran többet ér bármilyen licitfinomításnál.

Az árrés átadása. Ha a rendszer csak a bevételt látja, a bevételre optimalizál. Ha az árrést látja, a nyereségre tud optimalizálni.

A tanulság

Ne fájlként gondolj a feedre, hanem utasításként, amit a hirdetési rendszernek adsz. Egy pontatlan utasítást a legjobb rendszer sem tud helyrehozni.