A termékadat ma licitálási bemenet, nem adminisztráció

A termékadat sokáig karbantartási feladat volt. Valaki egyszer felrakta a feedet, működött, és utána évekig senki nem nézett rá.

Ez azért volt vállalható, mert a hirdetés kézzel ment. Te választottad ki, mire jelenj meg. A termékadat csak azt írta le, mit adsz el.

Ma a rendszer a termékadatból dönti el, hogy egyáltalán mikor és kinek jelenj meg. Ezzel a feed átkerült a karbantartásból a stratégiába, csak a legtöbb cégnél a felelősség nem követte.

Miért ez az egyik utolsó valódi kar

Amikor a licitet, a célzást és a hirdetéselhelyezést a rendszer viszi, akkor kevés dolog marad, amivel érdemben befolyásolni tudod az eredményt. A bemenetek maradnak. Ezek közül a termékadat a legkonkrétabb.

Ha a cím pontos, a kategória helyes, a készlet valós és az attribútumok ki vannak töltve, akkor a rendszer meg tudja találni a valódi vevőt. Ha bármelyik hiányzik, akkor tippel, és a te pénzedből tippel.

Négy dolog, ami a legtöbbször ér valamit

A cím szerkezete. Márka, terméknév, majd a legfontosabb szűrhető tulajdonság. Nem kulcsszóhalmozás, hanem az, amit a vevő tényleg beírna.

A készlet valós ideje. Ha egy nem kapható termékre költesz, az nem optimalizálási kérdés, hanem kidobott pénz. És a felhasználó bizalmát is elveszi.

A kizárások. Nem minden termék való hirdetésre. A túl alacsony árrésű vagy visszaküldéssel terhelt tételek kiszűrése gyakran többet ér, mint bármilyen licit-finomítás.

Az árrés-információ átadása. Ha a rendszer csak a bevételt látja, akkor a bevételre optimalizál. Ha az árrést látja, akkor a nyereségre tud.

A tanulság

Ne úgy gondolj a feedre, mint egy fájlra. Úgy gondolj rá, mint az utasításra, amit a hirdetési rendszernek adsz. Egy pontatlan utasítást a legjobb rendszer sem tud jóvá tenni.